"Szent
Márta szent volt, habár sehol sincs róla feljegyezve, hogy szemlélődő
lett volna. Már pedig mit akartok többet annál, ha olyanok lehettek,
mint ez a boldog nő, aki annyiszor fogadhatta Krisztus Urunkat a
házában, megvendégelhette, kiszolgálhatta s egy asztalnál ehetett vele?
Ha olyan lett volna, mint Mária Magdolna, s mindig áhítatba lett volna
merülve: nem lett volna, aki enni adott volna ennek az isteni vendégnek.
Már most képzeljétek el, hogy ez a kolostor Szent Mártának
a háza s hogy abban mi mindenre van szükség. Akiket tehát az Úr a
munkás élet útján vezet, ne haragudjanak azokra, akik mélyen el találnak
merülni a szemlélődésben, mert különben, ha hallgatagon is, az Úr venné
az utóbbiakat védelmébe. Mivel azonban ezek a szemlélődők az Ő
kegyelméből legtöbbször egészen megfeledkeznek önmagukról és mindenről,
valakire pedig mégis csak szükség van, hogy az Úr számára megfőzze az
ebédet: örüljenek, hogy Márta példájára kiszolgálhatják Őt. Gondolják
meg, hogy az igazán alázatos lélek mindig készségesen beéri azzal a
szereppel, amire az Úr kiválasztotta, s mindig méltatlannak tartja magát
még arra is, hogy az Ő szolgájának neveztessék."
(Jézusról nevezett Avilai Szent Teréz: A tökéletesség útja)
