Na ez az, aminek a receptjét nem tudom, mert elfogadni is tudni kell.
Bekopogni a szomszédba, hátha jól esne egy szelet kalács másnak is. ... nekem is.
Isten éltesse bérmakeresztmamát! :) Ez egy szép gesztus és ezért érdemes megemlékezni.
Hipp-hipp!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.